A keselyűk gyászzenéje

"Manek dühösen rácsapott a bástya peremére, és előhúzta tőrét.
- Ormazdra! Meg kell ölnöm a sakált!
Aztán elkapta rólam tekintetét, és az udvar felé hallgatózott. Egészen addig, amíg futó lábak dobogása nem jelezte, hogy valaki közeledik. Hangos fújtatást hallottam, majd Manek egyszerűen elrepült a közelemből. A szikh tőr a bástya oldalának vágódott, s alighanem le is hullt a mélybe.
- Hiába beszélek neked, te patkány?!
- A szemét... azt akarom... Látni akarom, amikor kivájják a szemét!
- Majd én kivájom a tiédet... Úgyis sok van már a rovásodon, Manek! Ha nem takarodsz azonnal a kapukhoz, bejelentem a templomban, és holnap már fel sem jöhetsz a keselyűk tornyára!
- Bocsáss meg Rao, de...
- Takarodj a kapukhoz!
- Manek lihegett, odaugrott hozzám, és az arcomba sziszegte.
- Azt ne hidd, hogy vége, sakál! Ha nem is látom, mikor kitépik a szemed..."